Ezt a regényt 1932-es megjelenése óta újra és újra ugyanazzal a meglepődéssel, csodálattal és indulattal olvassuk: Mintha ma írta volna!. Rendszerek jöttek és múltak, a huszadik századi magyar világ - a magánéletet is fojtogató közéletével - ismerős maradt. Az író egyik leggazdagabb műve a Rokonok, nagy panamák és nagy tragédiák, kisszerű ügyeskedések, fűtött szenvedélyek és torzuló jellemek megannyi izgalmas rajzával. Ifjúi idealizmusában nagy légvárakat nevelt, regényes terveket, hogy miként kell az embereket s különösen ezt a szegény, megtört és leigázott magyarságot jó útra vezetni... És most... És most hiába tagadja, boldog, hogy a polgármester, a méltóságos úr nevet az ő szaván, mert így jó helyen van, jó helyre ért, nem lesz baj a karrierrel... „Oly bátran nyúl a menyecske köntöséhez, mint egy falusi gavallér, és nincsen olyan urambátyám Magyarországon, akinek a hasába ne látna. Meglepô ez a kemény, csalhatatlan tekintet, amely szinte illúzió és szép hazugság nélkül vizsgálja a magyar életet.” Krúdy Gyula Móricz Zsigmondról
