Lokodi Imre: Ölelni galagonyát

Ölelni galagonyát A kötet novellái főképp a ritkábban ábrázolt Al-Duna és a Delta különös világába kalauzolják az olvasót. Kirándulásról szó sincs, a dobrudzsai kényszerlakhelyekre száműzött erdélyi magyar értelmiség szokatlan szellemi-fizikai megpróbáltatásairól kapunk sajátos, a helyszín olykor kifejezetten vad, nyomasztó, máskor elviselhető koloritjaihoz találó történeteket. Nyomon követhetjük a dobrudzsai tatárok nyelvi, tárgyi emlékeinek felszámolását, betekintést nyerünk a ceauşescu-i diktatúra alattomos nyomulásáról, a lipovánok végeláthatatlan nádasok sűrűjébe menekített misztikus világába, az erdélyi magyar kiskatona sokkjáról, idegenség-felfogásáról. A sokszor groteszk formát öltő, vagy abszurdba hajló, tipikusan balkáni történetekben csecsen cigarettacsempész, üzérkedő pópa, jéggé fagyott őrnagy brutalitása, muszlim hitű pásztor sajátos ortodoxia-értelmezése, a szélhámos, csigolyafűzből szexuális izgatószert keverő prostituált, a Duna–Fekete-tengeri csatorna megépítését követően ott maradt, hajdani szakemberek, a tenger gyümölcseiért közelharcot vívó, rothadó barakkok lakói szövik a történetek hínáros hálóját, ami a tűző napon megcsillan ugyan, viszont rettentő bűzzel taszít. Nem meglepő, ha a partra vetett hal esélyével számítanak az innen menekülők.