VIDEÓ AKTIVÁLÁSI ÚTMUTATÓ A JÁTÉKRÓL: A feudalizmus nem volt olyan meghatározó hatással Spanyolországban és Olaszországban, mint Északnyugat-Európában. Mindkét országnak egyedi tényezői voltak, amelyek befolyásolták a hadviselést. 1050-ben az Ibériai-félsziget több mint fele iszlám államok fennhatósága alatt állt, ez a terület Andalúzia néven ismert. Az Omajjád kalifátus 1031-es megszűnése után Andalúziát több kis muszlim államra osztották, amelyeket Taifa emírségként ismertek. A tajfák gyakran harcoltak egymással, így képtelenek voltak felmérni a nagyobb keresztény kasztíliai királyságot, amelyet 1037-ben hoztak létre a Leon Királyság befogadásával. Ez volt a keresztény Reconquista igazi kezdete, amely csak 1492-ben fejeződött be. A keresztény támadás megfékezése érdekében 1086-ban a sevillai Taifa emír meghívta az észak-afrikai murabit berbereket, hogy lépjenek be Spanyolországba. Ez a tajfáknál nem úgy működött, ahogy azt eltervezték, mivel miután a Sagrajas-i csatában legyőzték a kasztíliaiakat, a murabitok gyorsan beépítették a tajfai emírségek nagy részét birodalmukba. A Murabit birodalmat 1147-ben vette át a rivális berber szekta, az Almohads. Ezek az események súlyos visszalépést jelentettek a spanyol keresztény királyságok számára, de felépültek, és 1212-ben nagy győzelmet arattak az almohádok felett Las Navas De Tolosában, ami örökre megtörte a muszlimok hatalmát Spanyolországban. Hamarosan csak Granada emírsége maradt meg, de Kasztília vazallusaként. Az egész időszak során gyakori harcok folytak az azonos vallású államok között, és a muszlim és keresztény harcosok gyakran nem voltak kétségbe vonva egy másik vallású hercegek szolgálatában. Észak-Olaszországban a nagyvárosok mindig is igyekeztek fenntartani bizonyos fokú függetlenséget, és gyakran erélyesen küzdöttek a Szent-Római Császár azon próbálkozásai ellen, hogy érvényt szerezzen felettük. A kereskedelem révén egyre gazdagodtak, és a 11. század végére városi milíciáik az olasz hadseregek támaszpontjává váltak, elhomályosítva a feudális lovagok szerepét. 1176-ban az észak-olasz városok megalakították a Lombard Ligát, és nagy győzelmet arattak I. Barbarossa Frigyes császár felett a legnanói csatában. Ez a guelfek és a gibellinek háborújának része volt. A pápaság és a Birodalom kezdetben azon vitatkozott, hogy kinek van joga egyházi tisztviselőket kinevezni, ezt „befektetési vitának” nevezték. A gibellinek a római római császárt támogatták, míg a guelfek a pápát támogatták. Annak ellenére, hogy a beruházási vita 1122-ben megoldódott, a pápaság és a birodalom, valamint a guelfek és gibellinek közötti konfliktus több száz évig tartott. Dél-Olaszországban a normannok alázatos zsoldosokból emelkedtek ki, hogy meghódítsák egész Dél-Olaszországot, és megalapítsák Szicília nagy királyságát, miután meghódították a szigetet az araboktól. Miután a normann királyok sora véget ért, amikor II. Vilmos férfi örökösök nélkül halt meg, a trón a német birodalmi Hohenstaufen-dinasztiára szállt. 1266-ban a pápa arra biztatta Anjou Károlyt, hogy támadja meg a Hohenstaufeneket, majd a beneventói csatában aratott győzelem után magához ragadta a királyságot. 20 további nemzet és frakció Spanyolországban, Olaszországban és Észak-Afrikában i.sz. 1040 és 1270 között. Ide tartoznak az andalúzok, almohádok, arabok, aragóniai, itáliai bizánci katapanátus, kasztíliai/leóniak, katalánok, granadiák, hafszidok, olasz guelfek, olasz gibellinek, olasz-normannok, langobardok, marinidák, murabitok, navarrai, pápai királyság, portugálok Szicília és tuaregek. Mindegyiknek megvan a maga történelmileg pontos bannerje. 41 további egység, ami lehetővé teszi az összes új frakció csapatainak pontos képviseletét. További 45 sereglista, amely történelmileg valósághű hadseregeket tesz lehetővé a fenti frakciók és szövetségeseik számára az időszak különböző időpontjaiban, és a középkori hadsereglisták teljes számát 103-ra növeli. Ezenkívül a hadseregek tartalmazhatnak történelmi szövetségesek kötelékeit is. Ez több mint ötvenezer permutációt ad. Soha nem fogy ki az új párosításokból, amelyeket kipróbálhat. 8 további történelmi forgatókönyv, amelyek epikus léptékben fedik le a korszak kulcsfontosságú szerepvállalásait. Ezek közé tartozik a Monte Maggiore 1041, Civitate 1053, Cabra 1079, Sagrajas 1086, Legnano 1176, Las Navas De Tolosa 1212, Montaperti 1260 és Benevento 1266. 33 további történelmi meccs került a Quick Battle módba, így az összesen 98-ra nőtt, mindkét oldalról játszható. 4 további történelmi alapú kampány a korszak főbb vezetőiről és konfliktusairól: El Cid, II. Mohamed of Granada, Normans in the South és Frederick II Hohenstaufen. A Sandbox kampány kibővült az összes új sereglistával, lehetővé téve, hogy bármely nemzetet (és történelmi szövetségeseiket) bármely más nemzet (és szövetségesei) ellen vezesse – ezres permutációt adva.
