Az ego FELOLDÁSA, RÁÉBREDÉS az Énre

Dr. David R. Hawkins: Az ego feloldása, ráébredés az Énre Love2translate Kiadó, Marosvásárhely, 2015 Második kiadás ISBN 978-606-92645-1-5 puhafedeles, cérnafűzött, 216 oldal Mérete: 15 x 14 x 1,2 cm Hogyan haladjunk végig a spiritualitás útján úgy, hogy a szenvedést magunk mögött hagyva megtapasztaljuk Isten szeretetének békéjét, hogy az illúzión felülemelkedve elérjük a megvilágosodást? Ez a gyűjteményes kötet, amely David R. Hawkins műveiből tartalmaz inspiráló szemelvényeket, az ego csalóka természetére hívja fel az olvasó figyelmét, és azt is megtudjuk, hogyan kerülhetők ki az ego csapdái. Ez a zsebkönyv főként napjaink mindig elfoglalt spirituális tanítványának szól, és megbízható társnak bizonyul a felsőbb igazság keresésének útján. Sir David R. Hawkins világszerte ismert pszichiáter, tudatkutató, spirituális előadó és misztikus. Több mint nyolc kötet, köztük a nagy közönségsikert elért Erő kontra erő szerzője. Műveit több mint 17 nyelvre fordították le. Scott Jeffrey számos könyv, például a Creativity Revealed: Discovering the Source of Inspiration szerzője. Részletek a könyvből Az ego nem a valódi énünk. Annak részeként örököltük, hogy embernek születtünk. Gyökerei az állatvilágba és az emberiség tudatfejlődésének primitív szakaszaiba nyúlnak vissza. Azt is mondhatjuk tehát, hogy a megvilágosodásra való törekvés nem más, mint az emberi fejlődés történetének összefoglalása. Ha következetesen őszinték vagyunk önmagunkhoz, nyilvánvalóvá válik, hogy az ego reakcióinak támasztéka az ezekből származó öröm, vagyis az a belső elégtétel, ami nem más, mint az önsajnálat, a harag, a düh, a gyűlölet, a büszkeség, a bűntudat, a félelem stb. jutalma. Bármennyire morbidnak tűnjék is, mindezeket az érzelmeket e rejtett öröm táplálja és gerjeszti. Hatásuk semlegesítéséhez csak annyi kell, hogy hajlandók legyünk ezeken a kétes, titkos benső örömökön túllépni, lemondani róluk Isten javára, valamint az, hogy az örömöt, megelégedést és boldogságot csak Istenben keressük. A spirituális fejlődés automatikusan következik abból, ha az elmét és hajlamait – mint kívülállót – inkább a kontextus, nem pedig a tartalom paradigmájának általános nézőpontjából figyeljük. Ahelyett hogy erőltetni próbálnánk a változást, csak hagyjuk, hogy Isten vigye véghez helyettünk azáltal, hogy teljesen feladjuk a kontrollt, az ellenállást és a nyereség/veszteség illúzióját. Nincs szükség arra, hogy megsemmisítsük vagy támadjuk az illúziót, pusztán csak arra, hogy hagyjuk megszűnni. Ha már nem hiszünk a látszatban, amelyet az érzékelés határoz meg, a valósnak gondolt világ eltűnik. Amikor azt választjuk, hogy az öröm és békesség belső, örök lehetőségével válunk eggyé, a világ szórakoztató vidámparkká változik, és úgy látjuk, hogy minden dráma csak színjáték. A mindennapi emberi élmények közt semmi sincs, ami az isteni Szeretet Jelenlétének öröméhez lenne hasonlítható. Nincs az az áldozat, nincs az az erőfeszítés, ami túl nagy lenne annak érdekében, hogy erre a Jelenlétre ráébredjünk.