Anna Janko: Kis népírtás

Kis népírtás Az ősei között magyar elődöt is számon tartó írónő könyve egy Isten háta mögötti lengyel falucskába vezet. A civil lakosságot – entogenetikus és szociális módon – az utódjaiban is sújtó, kegyetlen pusztítás irodalmi feldolgozása modellszerűen jeleníti meg a teljesebb nemzet – s a nácizmussal szemben álló európai ember – szenvedéseit. A német katonáktól fölégetett s csaknem az utolsó emberig kiirtott falu sorsrajza – a vérengzés dokumentációjára épített családtörténet keretei között – történelmi, filozófiai, antropológiai és etikai távlatokban ad számot Lengyelország második világháborús tragédiájáról s a kegyetlenségeket elkövetők motivációiról. A felrázó erejű gondolati analízisekkel telített könyv – kiváló magyar műfordításban – az egyik legtisztább hangú irodalmi kiáltás a harmadik ezredelő emberének történelmi felelősségéről. Az 1957-ben született Anna Janko édesanyjának szülőfaluját, Sochyt 1943. június 1-jén az erdőkben bujkáló ellenállókkal való együttműködés gyanúja miatt a németek a földdel tették egyenlővé. Szinte a teljes lakosságát – a nőket, a gyermekeket, az öregembereket is, közöttük az írónő nagyszüleit: Józefa és Władysław Ferencet – meggyilkolták. Az Oradour és Lidice sorsára jutott falucskában elkövetett borzalmak emlékei az édesanya és más túlélők szavaiból, majd az írónó történeti kutatásaiból és elemzéseiből 2015-re álltak össze – megrázó erejű dokumentációs és lélektani alkotássá. A próza mellett lírai, drámai műveket és kritikákat író, számos díjjal kitüntetett szerző könyve a falu kataszrófáját az egyetemes történelem összefüggéseibe emelve katartikus erővel tesz tényfeltáró és figyelmeztető tanúságot a korról.